Szántóföldi gombafajok
A nyílt területeken gombák nőnek. Az ilyen fajok mind az erdős, mind a sztyeppei régiókban gyakoriak. Növekedésük fontos feltétele a kedvező szubsztrát és nedvesség jelenléte.

Szántóföldi gombafajok
Csiperkegomba
Angolul ennek a fajnak a neve a lovakhoz kapcsolódik, mert a faj trágyával szereti a megtermékenyített talajt. Gyakran réti legelőkön, folyók és tavak közelében nő. Leírás:
- Kalap: harang alakú és lapos forma, átmérője legfeljebb 20 cm, színe fehér, krém, érintésekor fokozatosan sárgul.
- Láb: hengeres, legfeljebb 10 cm magas, gyűrűvel. Könnyen leválasztható a kupakról.
- Húsa: kemény, édes ízű, kifejezett ánizs- vagy mandulaillata van, a töréskor sárgul.
A sampinyonval ehető gombák. Könnyen megkülönböztethetőek társaiktól, igénytelenek. Alkalmas mindenféle főzéshez, egyesek még nyersen is fogyasztják őket. Május végétől október közepéig nőnek. Néha összetévesztik őket mérgező fajokkal:
- halvány varangy;
- sárga bőrű sampinyonval.
Rétgomba
Egyéb elnevezések: nonnium, rét, szegfűszeg gomba. Ezeknek a gombáknak különleges tulajdonságaik vannak: hosszú szárazság után nedvességgel telítődnek és újra megtermékenyülnek. Az aljzattal szemben igénytelenek, ezért minden területen megtalálhatók. Leírás:
- Kalap: vöröses-sárga színű, domború csúcsú, élei egyenetlenek, gyakran repednek.
- Hymenophore: a lemezek ritkák, nagyok, a régi gombákban szabadok. Színük kissé halványabb, mint a sapka.
- Láb: hosszú, vékony, liszttel virágzik. Lehúzódhat lefelé.
- Húsa: fehér-sárga, szegfűszeg vagy mandula illatú.
A gyümölcsszezon májustól októberig tart. A főzés során általában csak kalapot használnak, mert a lábak különösen merevek.
Irina Selyutina (biológus):
A réti méz gomba, vagy marasmius rét, az ehetőség 4. kategóriájába tartozik, és feltételesen ehető gomba. Annak ellenére, hogy egy személy ilyen módon meghatározta a helyet számára, ez a mézes galócafaj gombaellenes tulajdonságokkal rendelkezik, és képes eltávolítani a vírusokat és a rosszindulatú daganatok sejtjeit. Ráadásul vegyületei képesek kibővíteni az ereket és befolyásolni a pajzsmirigy működését.
Táplálás útján a nonnium (réti méz gomba) szaprofitákra utal. Megjelenésének sajátosságai szerint elmondhatjuk, hogy sapkáját hygrophane jellemzi, megjelenése pedig a sejtjeiben lévő víz mennyiségétől függ, azaz. duzzadni és kiszáradni képes. Az elhúzódó száradás ellenállóképessége a sejtekben kellően nagy mennyiségű trehalóz-szénhidrát jelenlétével jár.
Ezt a fajta mézes galuskát ilyen mérgező ikrek jellemzik:
- fehéres beszélő;
- kollibia les-loving.
Evezés
Az ehető mezei gombák legtöbbször előzetes hőkezelést igényelnek. 15 percig kell forralni.

Az evezés univerzális a felkészülés során
Az orgonatalpas evezõ a lúgos talajt kedveli, legelõket és nedves mezõket választ élõhelyének. A növekedés során "boszorkányköröket" vagy sorokat képezhet. Kinézet:
- Kalap: legfeljebb 20 cm átmérőjű, párna alakú, sűrű tapintású.
- Hymenophore: lamellás, sárga vagy krémlemezekkel ábrázolva.
- Szára: hengeres, a teljes hosszában elvékonyodó. Felnőtteknél teljesen sima, tövén enyhe megvastagodás. Színe halványlila vagy lila.
- Húsa: laza, gyümölcsös illatú, szájban kissé édes.
A betakarítási idény szeptember elején van, nem tart sokáig. A sort minden feldolgozási eljárásnak alávetik, a pácban fehér lesz.
Esőkabát
Más fajokkal ellentétben ezek a gombák az enyhén száraz élőhelyeket kedvelik. Sajátos megjelenésűek:
- Gyümölcs teste: gömb alakú, körte alakú vagy kóros. A fiatalkorúakban általában fehér, a felnőtt egyedekben barna. Egyes fajok felületét tövisszerűnek tűnő kis képződmények borítják.
- Héj: kétrétegű, külső réteg - sima, belső - bőrszerű.
- Gleb: fehéres (fiataloknál), erős kellemes illata van. A vágáskor a szín fokozatosan változik; a régi gombáknál a gleb a spórákból barna vagy szürke porrá válik.
Termés nyár közepétől késő őszig. A fiatal gombákat elsősorban azért főzik, mert puhák és jól kimondott kellemes ízűek.
Irina Selyutina (biológus):
Az esőkabát termőteste sűrű micéliumzsinórokon helyezkedik el és képződik. Kezdetben fehér volt a gleb fiatal példányaiban, a gomba érlelődésével megváltozik a színe, és himéniummal bélelt kamrákra oszlik. Itt alakulnak ki viták. Amikor a termőtest teljes érése befejeződik, a csúcsán megtörik, és a bazidiospórák kifolynak.
A faj érzékeny a szennyezett környezetre, ezért a gyümölcstestek gyűjtésének helyét gondosan választják meg.
Tejgomba
Az étkezési gombák ritkák a réteken. Fehér és fekete tejgomba nő maga az erdő közelében, vagy nagyon elsötétedett nyír- vagy tűlevelű ligetekben, parkokban.
A nevek az egyházi szláv nyelvre nyúlnak vissza, és "kupacot" jelentenek, mert a gomba csoportosan nő. Leírás:
- Kalap: széles, lapos, középen mélyedéssel. Vastag, sűrű tapintású. Bizonyos fajokban a széle egyenetlen vagy rövid peremű.
- Hymenophore: gyakran elhelyezkedő, sárgás árnyalatú fehér lemezek képviselik.
- Szár: olvad össze a lemezekkel, rövid és széles. Színe megegyezik a sapka színével, üreges a vágáson, alakja hengeres.
- Pulp: a tejgombákban gyümölcsös illat van, a szünetben megváltoztatja a színét. Fehér tejszerű levet termel, amely a levegőben megsárgul.
A termési időszak július-szeptember. A faj feltételesen ehetőnek tekinthető, ezért előzetes hőkezelés javasolt. Pácoláshoz és pácoláshoz jó, pörkölve és főzve kemény lesz.
Következtetés
Kevés a mezei típusú gomba. A réti gomba és a csiperkegomba finomságnak számít. A tejgomba, az esőkabát és a ryadovka ritkábban fordul elő, ízük jóval alacsonyabb. A nyílt területeken található összes gombafajta inkább a telített és nedves talajt kedveli, gyakran legelőkön és állatállományokon terem.