Miért csípik egymás tollát a kislibák?
Azok az emberek, akik úgy döntenek, hogy életüket összekapcsolják a baromfival, valamikor szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy a kislibák miért szedik ki egymás tollát. Sok más csajhoz hasonlóan ártalmatlan szöszöknek látszanak, de valójában agressziót mutathatnak társaikkal szemben.
Miért pengetik a kislibák egymás tollát
Eleinte ez meglehetősen furcsának tűnhet, de a valóságban az ilyen viselkedésnek számos előfeltétele van, amelyekkel küzdeni kell, hogy ne veszítsék el a fészekalját. Néha előfordul, hogy az ártalmatlannak tűnő kisebb elváltozások gyulladnak és rothadnak, ennek eredményeként a kislibák vérmérgezést kaphatnak, ami halálhoz vezet.
Ennek a viselkedésnek az okai a kislibáknál
Lehetetlen egyértelmű választ adni arra, hogy a kislibák miért csipegetik egymást. Ennek a viselkedésnek egyszerűen nincs univerzális oka, ennek oka lehet teljesen más tényező, amelyet részletesen elemezni kell a probléma megoldása érdekében. Három fő oka van annak, hogy a kislibák pengetik egymás tollát:
- ösztön;
- vitaminhiány és kalciumhiány;
- a tartalom kis területe.
Feltételezzük, hogy vannak más okok is, amelyek miatt a csibék ilyen módon károsítják egymást, azonban ezek ismeretlenek. Ebben az esetben van egy viszonylag univerzális megoldás a problémára, amelyet az alábbiakban tárgyalunk.
Mielőtt ezeket vagy ezeket a módszereket kipróbálná, fontos, hogy először ellenőrizze az ösztön opciót vagy az étrend változását. Az étrend megváltoztatása és a fogva tartás területének megváltoztatása leggyakrabban a probléma megoldásához vezet.
Gosling ösztön
Nem titok, főleg a baromfitenyésztők számára, hogy a libák maguk is a csipkedés kedvelői.
Természetüknek megfelelően szinte bármit és bárkit készek megcsípni. Ha nincs semmi tápláló a közelben, át kell váltaniuk a bolyhos társaikhoz, véres lábnyomokat és meztelen testfoltokat hagyva.
Ha ennek ellenére a kislibákat kizárólag természetük, genetikai szinten beágyazott ösztöneik miatt csípik meg, akkor az agresszív viselkedés ilyen megnyilvánulásainak kezelése megfelelő megközelítéssel meglehetősen egyszerű. A problémára 2 fő megoldás létezik:
- Peckelés akkor fordulhat elő, ha a madarak étrendjében nincs elegendő fű. Lehetőséget kell adni a kislibáknak a megcsípésére. Ha elegendő fű van, az áldozatok száma minimálisra csökken.
- A második megoldás inkább az első kiegészítése, de erre is figyelmet kell fordítani. Annak megakadályozása érdekében, hogy a kislibák egymás tollát kitépjék, alternatívát kell biztosítani számukra. Tehát adhat nekik egy felesleges ruhadarabot vagy más ártalmatlan anyagot, amelyet szívesen rágcsálnak szabadidejükben.
Így vagy úgy, a kislibák ösztöne átverhető, ha okosan, a fent említett módszerekkel közelíti meg a problémamegoldást. A legtöbb esetben ajánlott ezeket kombinálni a nagyobb hatékonyság érdekében.
A kislibák elterelésének módszereinek kombinálásakor fontos, hogy ne vigyük túlzásba. Fontos megjegyezni, hogy a fiatal csibék mind fizikailag, mind pszichológiai szempontból meglehetősen sérülékenyek.
Avitaminózis és kalciumhiány a kislibákban
A kislibáknak, mint minden más állatnak, különösen ebben a növekedési szakaszban, minőségi táplálékra van szükség.
Ha ezt nem biztosítják számukra, akkor saját rokonaik kárára elkezdik kompenzálni a testük tápanyaghiányát. Általában a legkisebbek és a leggyengébbek szenvednek, mivel sokkal könnyebb ártani nekik. Ebben az esetben a kislibák agresszív viselkedése nem annyira probléma, mint inkább egy fontosabb probléma "tünete": tápanyaghiány, amelynek következtében nemcsak az egyes kislibák, hanem az egész csoport is szenvedhet.
Ha a kislibák addig csipegetik egymást, amíg meg nem vérzik a fent említett ok miatt, akkor nagyon könnyű megoldani a problémát, de ezt azonnal meg kell tenni. Nem nehéz kitalálni, hogy étrendjüket optimalizálni és kiegyensúlyozni kell új élelmiszerek és anyagok hozzáadásával. Általában ajánlott a következők beillesztése a csibék étrendjébe:
- túró;
- főtt tojás;
- vitamin-kiegészítők.
Megfelelő táplálkozás esetén a kislibáknak nem kell egymástól leszedniük a tollakat, mert egyszerűen nincs mit kompenzálni, és minden anyag és vitamin bőven van. A vitaminok hiánya a túlélési ösztön működését eredményezi, és ez ilyen következményekhez vezet.
Fontos megjegyezni, hogy a növekedési időszakban a kislibáknak ugyanazok az igényeik vannak, mint a serdülőknek a növekedési időszakban. Vagyis a szervezet megköveteli az étrendben a megnövekedett vitamin- és ásványianyag-tartalmat.
A tartalom kis területe
Az egyik válasz arra a kérdésre, hogy miért csípik egymást a kislibák, meglehetősen egyszerű és mindennapi, mert szinte az egész állatvilágban megtalálható. A háziállatok elfogyhatnak a területről. A kislibák, mint bármely más lény, nem szeretik a tolongást. Ilyen helyzetben mindegyikük demonstrálni akarja, hogy ki a csoport irányítója és kinek van joga nagyobb szabadsághoz. Ebben a helyzetben a gyengék és a kicsik még jobban szenvednek, mint abban az esetben, amikor egyszerűen nincs elegendő vitaminjuk, ezért megmentésük érdekében sürgősen tenni kell valamit.
Ha a kislibák a tartáshoz szükséges helyhiány miatt megcsípik egymást, akkor mindenekelőtt el kell különíteni a gyenge és a kis csibéket nagyobb társaiktól, akik négyzetméter érdekében nem vetik meg a családjukkal szembeni erőszakot. Ha leválasztja őket a csoport 2 részre osztásával, az agresszív kislibák nem lesznek képesek ártani a csecsemőknek.
Mindig emlékezni kell arra, hogy az űr fontos szerepet játszik a fiatal madárgeneráció növekedésében és fejlődésében. Van néhány tartalmi szabvány:
- 1 négyzetméterre m 8-10 fiókát tarthat, akiknek életkora eléri az 1 hónapot.
- A már 2 hónapja élt kislibák számára 1 négyzetméter. m 4 egyén számára.
- Ha a fiókák idősebbek, 1 négyzetméter. m csak 2 madarat tud élni.
Ha ezt a tényezőt nem veszik figyelembe, lehetetlen elkerülni a konfliktusokat megfelelő táplálkozás és rengeteg fű mellett is. Ha a kicsi kislibáknak kevés a hely a tollban, akkor felnőve agressziót kezdenek megmutatni egymás iránt.
Ebben az esetben vagy a fiasítás leülepítésére, vagy a fiókák tartásának területének bővítésére van szükség. Ha a kislibák a megtelepedés után is megsérülnek, meg kell figyelnie és ki kell számolnia a leglelkesebb „zaklatót”.
Ha az ok nem derül ki
Előfordul az is, hogy a kislibáknak elegendő az összes szükséges tápanyag, a területük hatalmas, és az étrend helyesen van összeállítva, de akkor is pengetik egymás tollát és megsebzik a hátát. Ebben az esetben a probléma gyökere ismeretlen marad. Ebben az esetben fontos a fiókák hátának kezelése és a fertőzés megakadályozása.
Van azonban egy okos módszer az ilyen atrocitások elkerülésére: nyírkátrányt kell használnia. Meg kell kenniük a fiókák hátát.
A kátrány kesernyés íze gyorsan elriasztja a társak pengetésének vágyát, antiszeptikus hatása pedig segít a meglévő sebek gyógyításában és az elveszett szöszök helyreállításában. A hatás néhány napon belül látható lesz.
Következtetés
Ha a fiatalok rágcsálnak a szöszön, és addig csipegetik egymás hátát, amíg vérzik, ez komoly problémát jelenthet. A Down védő funkciót lát el a csibék testében, különösen fontos a hát és a has ilyen borítása.
A libák különböző okokból pengetik egymás tollát. De ezt a problémát nem lehet figyelmen kívül hagyni: az ilyen kár fiatal állatok pusztulásához vezethet.